Ősz

Mit hallunk folyton? Egy nő szépsége örök?
Hiszünk benne mindannyian? Feltétel nélkül elfogadjuk a testünk változásait, a lelkünk alakulását, az igényeinket?

A negyvenes éveibe lépő nő hirtelen elveszíti a bőre rugalmasságát, a haja tartását. És egyre több időbe telik frissnek látszani a mindennapokban.

Nem lehetetlen. Csak macerás.
De valójában mit nem tudunk elfogadni? Hogy már nem vagyunk fruskák, akik harsányak és bármi jól áll nekik?
Miért fontos ez?
Miért kéne ezzel a gondolattal a fejünkben élnünk? Miért kéne keresgélnünk az örök fiatalság szérumát? Idétlenül felvarratni lárva szerűre az arcunkat, túl rövid és túl szűk szoknyákat viselni és túl mély dekoltázst?

Mi megértünk! Elérkeztünk a nőiességünk egyik legszebb időszakához! Finom és elegáns, és néha igenis harsány! De ARÁNYOS! Mi már ismerjük az ARÁNYOSSÁG titkait, amiket eddig a határok feszegetésével bizony jól feltérképeztünk!

Ma hallottam valamit...egy természetfilmben.

A növények levele rengeteg színt tartalmaz, hogy a nap teljes spektrumát hasznosítani tudja. De csak a zöld szín látszik.

Ám ősszel, mikor a klorofill elenyészik a levelekből, előtűnik a valódi sokszínű ragyogás.

Nos, azt hiszem, itt az ideje ragyogóvá tenni valamennyi gyönyörű színünket!