A Nő ébredése

"Egy barátnőmmel beszélgetek… azt kérdezi, nem agresszív az a női erő, ami most megnyilvánul? Elgondolkodtat… az lenne? Egy szinten így is lehet hívni, bár a célja nem erőszakos. A nők évszázadokon át el lettek nyomva, ki lettek használva, meg lettek szentségtelenítve… most az az erő éled fel, ami ezt nem tűri tovább. Ez az erő odacsap az asztalra, s azt mondja: Elég! Nincs tovább, nem tűrünk tovább! Ez nem egy lágy erő. Nem lehet csendben odacsapni. Csendben csak tűrni lehet. A mélyből feléled a „vad” (ez tűnhet agresszívnak egy külső szemlélő számára), mert EZ ERŐ. A földről, a porból való felállás csak ezzel, a nagy belső erővel valósítható meg, ha nincs erőd, nem tudsz felállni. De attól, hogy használod az erőt még nem vagy feltétlenül agresszív. A kérdés inkább az, mi a célod vele? Megmutatni a férfiaknak, hogy te vagy az erősebb? Leuralni őket? Ha igen, akkor agresszívan használod. De ha önmagadért teszed, amit teszel, ha azért, hogy lerázd a láncaidat, amelyek már idejét múltak, akkor nem. Mi történik, ha már felálltál? Megérkezel… a helyedre kerülsz, készen állsz megmutatni azt, aki valójában vagy. A nőt, aki él, sugárzik, boldog és örömteli. Egyszerűen harmóniába kerültél, ettől a pillanattól az erődet a világ jobbítására használod. A nő, ha a helyén van, akkor szépséget és örömet visz a Létezésbe, hiszen ez az ő alap természete." /Tűzvirág/